Amikor először teljesen biztossá vált, hogy Magyarországon kerül megrendezésre a Délkelet-európai bajnokság döntője, valami hihetetlen büszkeség fogott el, hogy ez az "én időmben" akkor történik amikor jómagam irányíthatom az ESL magyarországi szekcióját. 

Azután pedig arra gondoltam, hogy ezek a lehetőségek, a díjazásos online kupák, régiós versenyek még tervben sem voltak akkor, amikor én még javában a FIFA sorozat részeit játszottam rongyosra, már magyar ESL adminok egyengették a hazai szekciót és áldozatos munkájukkal mindenféle jövőkép nélkül szervezték a versenyeket magyar játékosoknak. Steve Jobs a stanfordi egyetemen tartott beszédében arra utal, hogy bízni kell abban, hogy a pontok egy idő után összekapcsolódnak és valami nálunknál sokkal nagyobb dologban végződnek, de ezeket a pontokat csak visszatekintve tudjuk majd összekötni. Nos, úgy érzem, hogy kötelességem, hogy ezt bemutassam Nektek és eme bejegyzéssel tisztelegjek mindazok előtt, akik évekkel ezelőtt, de hozzátettek valamit ahhoz, hogy ma ott tarthassunk ahol. 

Nekünk baloldalt CFC, jobbra fecosrac, a magyar ESL korábbi vezetői.

A kezdetektől az ESL színpadig

A magyar ESL 2004-2005 óta létezik, és az egésznek a lehetőségét, hogy Magyarország saját versenyeket szervezhessen CFC nevéhez kötődik, aki ha mondhatjuk kiharcolta a német anyacégnél, hogy egyáltalán van értelme itthon saját kupákat szervezni. Abban az időszakban a FIFA aktuális sorozatával, a CS 1.6, Trackmania és ehhez hasonló játékokkal szerveztek versenyeket önkéntes módon adminok, mindezt úgy, hogy semmiféle lehetőség nem állt előttük, hogy ez valaha is bármilyen formában megtérül. Játékosoknak talán az ENC volt egy jelentőségteljesebb esemény, de összességében a különböző online lokális kupasorozatok dominálták azt az időszakot. Adminokat pedig ugyanúgy képezni kellett, foglalkozni velük, tanítani őket. Mindezt mindenféle felsőbb segítség nélkül a globális ESL-től. Ha a mai napon beszélhetünk ESL virágzásról az akkori állapotokat valamiféle sivatagi tortúrához lehetne hasonlítani.

2008-2009 vette át CFC-től a National Head pozíciót fecosrac, aki nem csak a magyar, de már a nemzetközi kupasorozatok szervezésében is tetemes részt vállalt. Akkoriban az ESL már kezdte indítani a nemzetközi versenyeket, illetve a hétvégi  pénzdíjazásos Go4 versenyek is kezdtek stabilizálódni, ami a magyar játékosok számára is vonzóbb volt és kezdett értelmet adni a rendszeres magyar kupákon való részvételnek. Aktív játékok voltak a CS, FIFA, LoL, akkoriban még magyar pókeres szekció is működött, illetve a Haxball is kiemelkedő aktivitásnak örvendett, sőt emlékszek Jedi Knight: Jedy Academy ladderre is. A következő 3-4 évben kialakult az a stabil admin csapat akik ma is alapját képzik a hazai működésnek.



Jómagam 2011-től kezdtem el versenyeket szervezni a magyar ESL fifa szekciójában, egy komplett válogatottat építettünk újra és lettünk 2006 után ismét ezüstérmesek az Európa-bajnokságon. 1-2 évvel később pedig átvettem a teljes magyar ESL irányítását. Hihetetlenül sokat köszönhetek fecónak, hogy mindig ott volt amikor valami kérdésem volt, és segített abban hogy egy napon átvehessem tőle ezt. Mélyen legbelül talán ő is tudta, hogy valamikor alkalmas leszek erre a feadatra. Ami erre az időszakra a Délkelet-európai bajnokságig a legjellemzőbb volt az, hogy rendszeresen elvállaltuk a nagyobb hazai rendezvények online kvalifikációit, ahol az offline rendezvény is már csak a legjobbakról szól. Teljesen logikus következmény volt ez, hiszen ki más tudná profibban lebonyolítani ezeket, ha nem azok az adminok akik egész évben rendszeresen, hétről-hétre versenyeket szerveznek?

Az, hogy több mint 10 éve rendszeresen pörögnek a versenyek a magyar szekcióban, az hogy az ESL globális átalakulásának köszönhetően kaptunk egy régiós menedzsert magunk fölé, az a tapasztalat amivel rendelkezünk a rengeteg kupa és online kvalifikáció lebonyolítása után úgy látszik, hogy ténylegesen vezet valahova. Ezt azért írom, mert 1-2-5 évvel ezelőtt ez közel sem volt annyira egyértelmű, mint amennyire ma az. Ténylegesen olyant tudunk, amit más ország nem, mert akkor is beleraktuk az energiát amikor az alagút végén még egy pislákoló fénycsóvát sem láttunk. Erre a legfrissebb példa ha összehasonlítjuk az országok helyi selejtezőit és nevezőszámait. Nekünk sosem kellett nulláról indulni, mindig biztos alapként szolgáltak a rendszeres versenyek, legyen szó a játékosbázisról amit elérünk, vagy arról a tapasztalatról, ami ahhoz szükségeltetik, hogy ha úgy adódik képesek legyünk 200-300 fős, egynapos versenyeket lebonyolítani.



Ez a 10 éves szakasz ebben a hazai régiós döntőben elevenedett meg. A fenti két vezető nélkül és persze sok más adminon kívül akik ebben ezalatt az időszak alatt részt vettek, ez nem valósulhatott volna meg. Ma amikor arról beszélgetünk, hogy a magyar ESL aktivitás, népességünkhez viszonyítva relatív összehasonlítva a többi Európai országgal,  a  legaktívabb,  és ennek okairól beszélünk, akkor a fenti szereplők munkássága kihagyhatatlan a képletből. Boldog vagyok, hogy ezt az egészet olyan szinten egyengethetem, hogy az ő munkájuk sem volt hiába. 

Csinálod, mert csinálod kell

Úgy gondolom, hogy egy dolog mindenképp közös volt mindhármunk "irányítása" alatt. Furcsa mód, valamilyen szinten kötelességünknek érezzük, hogy csináljuk. Tekintve, hogy nincs felsőbb irányítás a globális ESL-től, senki nem tette kötelezővé, hogy kupákat csináljunk, adminokat vegyünk fel, aktívabbá tegyük ezt az egészet, hogyan is lehetne, hiszen a mindennapos munka tetemes része önkéntes alapokon nyugszik. Ennek ellenére nem is volt szükséges, mert mindannyiunknál belülről fakadt ez a fajta kötelességtudat. Jómagam 2005-től 2014 ig aktívan játszottam a rendszerben, nem volt kérdés mi következik, ha ezt abbahagyom, valószínűleg az én motivációmban ez is nagy szerepet játszik a mai napig.

Ma már ténylegesen elhiszem, hogy a toll a mi kezünkben van. Megírhatjuk a jövőt, ha továbbra is folytatjuk a munkát és olyan lehetőségekhez juttathatjuk a magyar játékosokat, amiről például én, mint játékos csak álmodni mertem, hogy talán egyszer itthon majd sor kerül rá. Szeretném ezt, de nem magamért. Másokért.