Vannak események, amiket szimplán csak nehéz megírni. Miközben gyűjtöm a forrásokat, kicsit olyan, mintha visszautaznék az időbe és újra átélném a történéseket. Elkap az érzés, mintha most, a jelenben történne és bár csak távlati emlékeim vannak arról, hogy akkor mit éreztem, vagy épp pontosan hogyan éltem meg egy-egy szituációt, hisz  cirka 11 év távlatából írom meg a kínai kaland történetét, az biztos, hogy ez a sztori egyszerűen csak fájdalmas. Akkor is csalódott voltam, és úgy néz ki az idő vas foga nem szépítette meg az emlékeket. No, olyan sokat nincs is min szépíteni. 

( mokosg volt a zászlóhordó a világdöntőn, ki találja meg a magyar zászlót? ^^ )

2009-ben megadatott a lehetőség arra, hogy a Kínában, Chengdu városában megrendezésre kerülő World Cyber Games világdöntőre összesen 3 magyar FIFA játékos utazhasson. Egyedülálló alkalom volt ez az akkori hazai fél-profi játékosok számára, mivel korábban minden évben csak a legjobb utazhatott. Mondjuk úgy, egy stratégiai döntés volt annak érdekében, hogy növeljük esélyeinket a hőn áhított TOP3-as helyezésre, ennek azonban az összes többi hazai játékosközösség látta kárát (no meg az én mentális egészségem biztos), hiszen hiába gyakorolt egy teljes évig bármelyik másik versenyjátékból egy játékos, nem volt lehetősége kijutni a világbajnokságra. Amúgy a FIFA09-el abban az évben megnyertük az Electronic Major Series-t a diamondz-al, illetve Csaszi egy rangos dániai versenyen ért el 2. helyezést, tehát jogos és megalapozott volt az a kijelentés, hogy a FIFA az a játék, ahol játéktudásban a legközelebb vagyunk a világ elitjéhez. Én ebben valóban hiszek, hogy így volt, azonban szerintem azzal a teherrel amit ez ránk tett senki nem számolt, ami végül egy fontos faktornak bizonyult  azokban a végtelenségig kiélezett szituációkban amibe a csoportkörök alatt belecsöppentünk. Erről egy kicsit később. 

A magyar WCG 2009-ben, a Budapest Game Show-n került megrendezésre egy viszonylag furcsa kvalifikációs rendszerbe. Korábbi eredmények alapján kerültek kiválasztásra játékosok, akiket a közönség kihívhatott, és amennyiben legyőzte őket, bekerült a selejtezőbe. Ennek eredményeképp végül nagyjából 20 játékos kezdte meg a magyar selejtezőt. 

Ahogyan az előző bejegyzés végén írtam, mondjuk úgy, hogy a TOP3-as helyezés minden nehézség nélkül sikerült, tényleg nagyon jól ment a FIFA09-el és úgy éreztem, hogy kellően magas szinten művelem a játékot ahhoz, hogy a döntőn is jó eredményeket érjek el. Egy érdekes aspektusa volt a selejtezőnek, hogy a magyar WCG döntőt nem sikerült befejeznünk, ugyanis 18:00-ás meccskezdésnél úgy gondolták, hogy a helyiségben már mindenki jól végezte dolgát, nincs szükség áramra, így megszüntették annak elérhetőségét a helyszínen. Pár percig csak értetlen tekintetünk köszönt vissza a már pihegő fekete monitor képéből, majd konstatáltuk, hogy bizony itt nincs más lehetőség, muszáj lesz megbeszélés alapján eldönteni a végső sorrendet. Utólag belegondolva, ez nem volt egy túl szabályos rendszer, hiszen a döntő napján, már kisorsolásra kerültek a WCG csoportok, így gyakorlatilag pontosan tudtuk/kiválaszthattuk, hogy kit szeretnénk ellenfélnek. Lehet ezért lettünk végül "megátkozva", a sors fintora csak, hogy választásával mindenki maga áshatta meg a saját "sírját", vagyis, hogy melyik csoportból akar...Szóval értitek : - ). 

( GSan, random kínai lány, jómagam) 

Nem várt szabályváltozások! 

Emlékszem, az utazástól számítva összesen 5 nap telt el addig, hogy tétmeccset kellett játszanom. Egyes esetekben egy kis kihagyás nagy versenyek előtt jót tud tenni egy játékosnak, azonban ez megspékelődött azzal, hogy egy olyan szabályváltozás lett bevezetve, amivel kapcsolatban nem lettünk tájékoztatva. A FIFA-ban ugye manuálisan a kontrollereddel összesen csak 1 játékost irányíthatsz, a 2., 3. védő hívása az már gép által vezérelt. Éppen ezért, játék közben mindig váltogatnod kellett hogy melyik játékost szeretnéd irányítani, és ennek az érzékenységét, hogy a gép mennyire segít téged az emberváltásban hívtuk akkoriban "switching-nek". Ezt 0-10-es skálán lehetett állítani online mérkőzéseken attól függően, hogy mennyire szeretted volna, ha a gép rásegít az emberváltásra. A bevett szokás az általában a 3-as, 4-es szint volt, hiszen a légi labdáknál, szögleteknél ahol sok játékos tömörült egyszerre, jó volt ha a gép a legrelevánsabb játékosra vált magától, az előbb említett érték pedig épp megfelelően biztosította ezt. A 2009-es WCG-n azonban 0-ás switching volt a szabály, amihez jó lett volna hozzászokni és játszani  vele egy jó 50 meccset, mielőtt világdöntő csoportmeccset kezd az ember. Utólag visszanézve, ez (is) rendkívül amatőr dolog volt, hogy így történt. 

A csoportkör alakulása

A "B" csoportba kerültem (vagyis azt választottam magamnak). A mezőny összesen 64 játékosból állt, 8 darab 8 fős csoportból, amiből a lebonyolítás szerint mindösszesen 2 játékos jutott tovább csoportonként. Ez azt jelentette, aki továbbment egyből a világ legjobb 16 játékosa között találhatta magát. Természetesen egyik csoport sem volt könnyebb a másiknál, így igazából mindegy is volt ki melyiket kapja. A "B" csoportban az volt a stratégiám, hogy a német Styla dominálni fogja a mezőnyt, én pedig mögötte 2. helyen beérhetek, ugyanis rajta kívül kínai, koreai, venezuleai, szaudi, grúz és montenegrói játékos ellen kellett versenyeznem. Mondhatni az előzetesen elgondolt terv többé kevésbé működőképes volt, egészen a csoport legutolsó meccséig. 

Úgy éreztem jól megy a játék, és igazából ezt Styla ellen tudtam megmérni a legjobban. A csoportmeccsen, gyakorlatilag ugyanazt játszottuk egymás ellen, mindketten a 4-2-2-2-t preferáltuk. Megbizonyosodott, hogy játéktudásban egyszerűen nem jobb nálam. Az összes trükköt ismertem amit ő is, és szinte a játékstílusunk is teljesen megegyezett. Egy szabadrúgás góllal győzött le, kikaptam, viszont a hátralévő 6 meccsre elég nagy önbizalmat adott. A szaudi, kínai, grúz és a montenegrói játékost legyőztem, míg a koreaitól kikaptam. A csoport utolsó mérkőzését a Dél-Amerikából érkező ecuadori játékossal kellett megvívnom, aki akkor már biztos kieső volt. Nekem is egyszerű volt a képlet, ha sikerül győzni 2. vagyok és továbbmentem, illetve döntetlen, vagy vereség esetén pedig 4. Még a német játékossal is ( akinek tegyük hozzá külön kézikönyve volt az összes játékosról ) beszéltük, hogy ez sima továbbjutás mindkettőnknek. 

     Képen: Dusan (Montenegró), Mirodeniro(Svájc), Gabu (Magyarország) ,Kesar (Szerbia), Yozhyk (Ukrajna) és a helyi segítők)

A sorsdöntő mérkőzés 

A mérkőzés előtt odajött hozzám ellenfelem, és elismerően bólogatva megjegyezte, hogy látta, miként játszom és azt gondolja esélye nincsen. Itt azt hiszem tudatosította bennem azt, amit a legjobban utáltam mindig is, hogy nekem KELL nyerni és a papírforma azt diktálja, hogy ellenfelemnek itt labdába sem kéne rúgnia. 

Félidőben 2:0 arányban vezetésre álltam azonban az egész mérkőzés alatt iszonyatosan izgultam. Jól ment a játék, felettébb élveztem a lapos beadásokat ( Q+A+A ^^ ) gyors passzokat, beadásokat és nem csak jól, de látványosan is játszottam. Egyszóval örömfoci volt. Végtelenségig kitudtam dolgozni a helyzeteket, azonban a félidőig csak 2-t tudtam ténylegesen értékesíteni. A 2. félidő 75. percében talált egy gólt, 2:1 lett az állás én pedig teljesen bepánikoltam. Amikor a mérkőzés közben negatív végkimenetelt vizualizálsz az biztos jele annak, hogy fejben nem tudtál túlnőni a feladaton és képtelen vagy csak a játékra koncentrálni. Világdöntő, továbbjutásért, egy olyan tudattal, hogy tőled érmet várnak, 200-as pulzussal ez gyakorlatilag tökéletes recept volt egy olyan zavarodott folytatáshoz ami az első gólja után történt. Persze, van az a fajta egészséges izgalom, ami segít koncentrálni, viszont ez bőven túllőtt azon. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mikor egy konditermi edzés előtt, egy hatalmas koffein adaggal túlpörgeted magad, ami szinte teljesen tönkreteszi az edzésed. Fele akkora adag épp segítene, azonban a bevitt mennyiség túlhajt és végül teljesítmény romláshoz vezet. 

Elfelejtettem a játékomat játszani, nem tudtam már helyzeteket kialakítani, azonban a 15 perc játékidő ( ami valós időben nagyjából 1,5 percnek felel meg ) azért elég volt arra, hogy ő kidolgozzon egy-két támadást. Elérkeztünk a mágikus 90. percbe. Itt egy rutinos és higgadt játékost tudja, hogy nem szabad elveszteni a labdát, meg kell tartani bármi áron és nem átadni a támadás lehetőségét. Sajnos ez akkor nem volt egy tudatos gondolat, és úgy alakult, hogy az utolsó támadást ő vezethette.

Tökéletesen emlékszem mi történt. Jobb oldalról nagyjából 25-30 méterre a kaputól, egyáltalán nem gólhelyzetből úgy gondolta hogy megpróbálkozik egy lövéssel, amit a kapusomnak sikerült is hárítani, azonban a kipattanó labda a túloldalról egy visszafele futó védő lábába szerencsétlenül beleakadt. Beleakadt, mert olyan gyorsan történt a lövés és a védés, hogy a 0-ás switching miatt nem tudtam időben ráváltani a játékosra. Ez pedig azt eredményezte, hogy a nagy léptékkel visszafele igyekvő játékos lábáról, a saját kapum felé pattant vissza a labda, amit már nem tudott utolérni. Öngólt lőttem. A végeredmény döntetlen lett és kiestem a csoportból. 

Kit érdekel Kína?

Valami mérhetetlen dühöt és csalódottságot éreztem utána, ami a komplett kínai utat megpecsételte. Kivételes lehetőség volt, hogy odautazhattam, de szinte semmilyen programban nem vettem részt utána, pedig 1 hétig ott voltunk még, Emlékszem, hogy az elmúlt napok katasztrófáját, a kínai éjszakai élettel próbáltam kompenzálni, nem kevés alkohol fogyasztásával. Csaszi szerint a mérkőzésnap előtt is berúgtunk, bár erről nekem nincs konkrét emlékem (lehet azért, mert tényleg?) A következő napokban megmértük, hogy milyen ereje van versenymezbe lemenni bulizni egy olyan kultúrában, ahol istenként tekintettek a WCG hivatalos versenyzőire, azonban az instant VIP szektor és a népszerűség csak ideig-óráig képes volt feledtetni a történteket. Volt mit maga mögött hagynia Csaszinak és mokinak is, hisz ők is valami istentelen szerencsétlen(?) módon estek ki a versenyből. Főleg Csaszi esete volt "mókás" ahol szintén egy utolsó perces gól vezetett ahhoz, hogy teljes egyenlőség alakuljon ki az első 3 között, ami extra körmérkőzésekhez kellett hogy vezessen, mert már nem volt szabályzati pont, ami alapján eldönthették volna a továbbjutókat. Mokosg pedig a csoportjában a későbbi győztest verte kenterbe egy félidő alatt, igaz a 2. -ban a későbbi bajnok valami csodával határos módon 3-4 gólos hátrányból fordította meg azt. 

Tanulságok

Utólag visszagondolva azt gondolom, ha lett volna mellettem egy sportpszichológus, vagy egy edző, akkor másképp alakul. A meccsek között általában nem tudtam senkivel beszélni, csak én magam voltam és az elfuserált gondolatok, meg lehetséges negatív végkimenetelek. Kellett volna valaki, akivel tudok beszélni, megoszthatom, hogy mit gondolok, egyszóval aki összerak fejben. Összességében sikeresnek könyvelem el a pályafutásomat, de volt néhány olyan alkalom, köztük ez a verseny is, ahol nem jött ki a tényleges tudásom, mert saját magam voltam gátja annak annak, hogy szuper koncentráltan, csúcsteljesítményt tudjak nyújtani. Annak ténye, hogy más játékosok otthon maradtak, azért, hogy mi érmet szerezhessünk és ez célzottan a médiában is le volt kommunikálva, csak olaj volt a tűzre. Világdöntőt játszani, egy idegen kontinensen épp elég teher lett volna alapjáraton is. Egy érdekes ellentét volt köztem és a német játékos között, hogy amíg én egymagam kóvályogtam két csoportmeccs között, addig ellenfelemnek már akkor, 2009-ben külön edzője volt, aki a kis noteszében az összes ellenfelet, eredményt, stratégiát nyilvántartotta. Ezt onnan tudom, hogy láttam magam a noteszben : - ) Amikor a játéktudás már nem tud dönteni, akkor a következő faktor az, hogy ki mennyire tud eggyé válni a játékkal és úgy kezelni a mérkőzést, mintha egy mezei gyakorlómeccset játszana amit éppen csak egy picit komolyabban vesz. 

Sajnos ebben én rendkívül alul képzett voltam ezen a téren és ugyan írhatnám a szabálymódosítás számlájára is az öngólt, vagy elkönyvelhetném csak egy "szerencsétlen" mozdulatként, azonban legbelül tudom, hogy ezt végül én rontottam el, és (akkor) 5 év versenytapasztalattal a hátam mögött, valami iszonyatos nagyképűséggel kellett volna viszonyulnom az utolsó meccshez és egy félidő alatt 6-7 góllal hazaküldeni az akkor már tét nélkül játszó ellenfelet, úgy hogy még attól is elvegyem a kedvét, hogy magát a mérkőzést befejezze. 

Több lehetőségem WCG-n nem volt bizonyítani, hisz a 2010-es Los Angeles-i döntőre, már abszolút nem volt magyar selejtező semmilyen játékból. Keserű véget ért a hazai WCG-k története, amit csak 10 évvel később tudott Kalenics "exigo" Máté helyrehozni, aki Hearthstone-ban elhozta Magyarország első aranyérmét. 

Források:
https://index.hu/tech/szoftver/2009/11/14/nem_lett_ermunk_a_videojatek-vb-n/
https://www.gamestar.hu/hir/budapest-game-show-2009-41654.html
https://www.sk-gaming.com/event/1481-world-cyber-games-2009/tournament/826-fifa