Nagyjából 2 év kellett hozzá, hogy megkapjam az első igazi pofont a játéktól, ami emlékeztet arra, hogy nincs eleve elrendelt győzelem, és a sportokra általánosságban jellemző módon bárki kifoghat egy rossz napot, főleg ha nincs helyén az agya. 2007 Augusztus 28-án lett vége a lipcsei Európa-bajnokságnak, a magyar World Cyber Games döntő pedig Szeptember 2-án került megrendezésre. Egy hét telt el azóta, hogy lehoztam a csillagokat, egészen addig míg, mondjuk úgy teljesen szétestem. Mai napig csak sejtésem van az igazi okokról, no de ne szaladjunk ennyire előre! 


A World Cyber Games volt akkoriban az etalon verseny, az esportok olimpiája, minden versenyző álma. Évről-évre játékosok százai utaztak a rendező országba és tették tiszteletüket a világdöntőkön, hogy végül eldöntsék ki az adott évben a játék legnagyobb császára. A magyar fifásoknak 2003 és 2009 között adatott meg a lehetőség, hogy a selejtezők nyertesei egy szponzorált út keretein belül képviseljék Magyarországot a világ ellen. PC-s fifások körében hatalmas presztízzsel bíró verseny volt ez, ha csak ez az egy verseny létezett volna egy évben, akkor is megérte volna 365 napot gyakorolni egy esetleges utazásért. A WCG főcímdala szerintem sok ezer gamer szívébe belopta magát az évek alatt, és én is minden alkalommal libabőrös leszek amikor meghallgatom. Ez a zene számomra egyszerre jelent örömöt, bánatot, sikert és bukást, és azt, hogy az elért eredmények, megélt tapasztalatok, mennyire túlmutatnak magán a játékon. 

Jómagam 2006-tól 2009-ig versenyeztem magyar WCG döntőkön, tehát mondjuk úgy hogy a rendezvénysorozatot évről-évre átélhettem...annak minden furcsaságával együtt. Az első alkalommal 2006-ban  3. helyezést értem el a magyar selejtezőn, azt Fulmination, az akkori ancients játékosa nyerte. Emlékszem teljesen másnapos voltam, az amatőrség legnagyobb szintjét tanúsítva buktam el a lehetőséget, hogy Monzába utazhassak. Egy évvel később járunk, a PGCC Lan klub által szervezett offline selejtezőből jutottam be a TOP4-be, így utunk a Millenáris Parkba, a Jövő Házába vezetett. Akkoriban a WCG, mint rendezvény több mindenről is szólt, így szükségszerűen nem minden a (fél)profi játékosok körül forgott, akik egész évben készültek a rendezvényre. Ez vezethetett a következő utólag már viszonylag poénos szituációhoz...

A nőkkel csak a baj van! 

Ezen a rendezvényen a női gamerek is kiemelt szerepet kaptak a World Cyber Girls kezdeményezés égisze alatt. Nem emlékszem már pontosan a koncepcióra, talán a versenyzőket egyszerre mérkőztették meg különféle játékokban, illetve a helyszínen egy konkrét szépségversenyt is megrendeztek, ami sajnos pont ütközött a mokosg ellen zajló elődöntővel. Talán fura, de kicsit az az átmenet jut eszembe mint amikor annó szerveztek FIFA 4v4 versenyeket, ahol először lenyomtunk 2*4 perc igazi focit, majd áttértünk konzolra 2v2-ben és a gólok összeadódtak. Gyakorlatilag a képességek/adottságok több szinten is megversenyeztetésre kerültek, talán valami ilyesmi lehetett ennek a lényege is. ( Ha valami teljesen más, elnézést érte :D ) 

Lényeg a lényeg, a FIFA elődöntő kellős közepén járunk, ellenfelem Mokos Gábor, a válogatott oszlopos tagja. A világdöntő 2007-ben Amerikában, Seattle-ben került megrendezésre, tehát a verseny egy amerikai utazásért ment. Színpadi meccsünk zajlik éppen, amire a szervezők engedélyt adtak, hogy elkezdhessük, a nézőtér előttünk nagyjából tele van, sőt, a tömeg csak növekszik és növekszik! De vajon miért? Mindenki ennyire FIFA fan? Ekkor lépett oda hozzám az egyik színpadi ember és én miközben éppen válogatott csapattársam próbálom elgyepálni, tétmérkőzés közben,a vállamat megbökte és a következő beszélgetésbe elegyedtünk:

- Hé Gabu, megtudod állítani? Jönnek a lányok! 
- Persze, 3*30 másodpercre, hiszen annyit enged a játék, az elég lesz? 
- Ááá legalább fél óra kell, World Cyber Girls eredményhirdetés kövekezik! 
Ekkor a színpad szélénél már gyülekeztek a szebbnél-szebb résztvevők, mi pedig mokival szomorúan konstatáltuk, hogy itt most nekünk várni kell. A helyünket azonban nem hagytuk el, a lányok pedig felsorakoztak. 

Mondanom sem kell, játékost  verseny közben nem igazán ildomos böködni, az pedig, hogy tétmeccs közbe kellett kilépnünk, hogy megvárjuk egy másik verseny eredményhirdetését, hát mondjuk úgy, hogy nem segített koncentrálni. No meg a lányok is jól néztek ki, tán ez is közrejátszott a későbbi vereségben, bár ahogy látszik, próbáltam nem odafigyelni :D 
                                                       (Gabuka türelmesen vár, amíg a lányok felvonulnak)

Tanár úr, kérem! 

A mokosg elleni elődöntőt a nagyszínpadon sikerült befejezni, és továbbjutottam a döntőbe. Nem tudom milyen megfontolásból, de a legnagyobb téttel bíró mérkőzést, a rendezvény egy eldugott sarkában egy bárszéken ülve kellett lejátszani. Nem tisztem összehasonlítani a 2007-es WCG-t a 2019-es V4-es FIFA versennyel, hiszen teljesen mások voltak a körülmények és a lehetőségek, de azért amit egy FIFA játékos akkor és most megtapasztalhatott aközött pontosan érzékelhető a 12 év különbség. 

( Játékosok gamer széken ülnek, egymással szemben, szellős játéktér, adminok megfelelő távolságban )

Elérkeztünk a döntő pillanatához. Ellenfelem, az akkor tanárként tevékenykedő, a FIFA válogatott kapitánya ReDw1nG volt. Ahogyan írtam a cikk elején a FIFA07-el még a profik között is konzisztensen tudtam szinte a legjobb lenni, remek év volt mögöttem, csodás eredményekkel. Nekem KELLETT (volna) nyerni! Soha nem voltam Amerikában (azóta sem) és itt volt a tökéletes alkalom. Tudtam, hogy ReDw1nG jól játszik, de ha játéktudásunk komplexitása szempontjából egy matekegyenlethez hasonlítottuk volna egymást, akkor ő mondjuk az osztás,szorzás, gyökvonás elemeivel dolgozott volna, én pedig egy másodfokú egyenletként tekintettem a játékra. Egyszerűen csak mélyebben értettem a játékhoz, azonban ez az előny aznap nem mutatkozott meg.

Két mérkőzést kellett játszani, majd a két meccs alatt összeadott gólok adták meg a végeredményt. Az első meccsen 2:1 -re kikaptam. Kicsit olyan lehetett ez, mint amikor Rocky úgy először istenesen benyom egyet Dragonak a IV. szériában, akiről abban a pillanatban kiderül, hogy sebezhető. Onnantól pedig dőlt minden. Emlékszem, a pulzusom az egekbe volt, egy olyan bárszéken ültem amin érezhető volt, hogy teljesen remeg a lábam. Csak az amerikai útra tudtam gondolni, ami valószínűleg pont ezért úgy szépen ki is röppent a kezeim közül. A 2. meccsen 4:1 - re kikaptam, így 6:2 -es arányban vereséget szenvedtem és ellenfelem utazhatott Seattle-be, hogy képviselje hazánkat a világdöntőn. Igazságtalannak éreztem, azonban így visszagondolva talán tudom összegezni, hogy milyen faktorok okozhatták ezt: 

1. A FIFA kiszámíthatatlansága: Abban szerintem konszenzus van/volt még a profik között is, hogy van egy bizonyos fokú szerencse faktor a játékban, ami elég ahhoz hogy még 2 meccset is úgymond "kimákolj" és továbbjuss. Ha két játékos tényleges tudáskülönbségére lennél kíváncsi, akkor mondjuk Bo7-et, vagy Bo9-et kéne játszani, hogy valós eredményt kapjunk. Ennyi idő viszont általában nem áll(t) rendelkezésre ezeken a rendezvényeken. Rossz napot fogtam ki, semmi nem jött be.
   
   
2. Az elvárások magammal szemben: Azon a napon úgy léptem be a Jövő Házába, hogy nekem "KELL" nyerni. Ez egy érdekes szó, és kétféleképpen is lehet értelmezni. Az egyik értelmezésben, neked "KELL" nyerni, mert ezt egy belső megfontolásból érzed/állítod. Amikor érzed, hogy a tiéd, mielőtt már megtörtént volna. Ez volt 1 héttel ezelőtt, vagy épp a Spanyol játékos ellen a kijutásért. Ez a fajta "KELL" segít neked, és pozitív irányba terel.
   
   A másik fajta "KELL", amikor neked kell nyerni mert, papíron te vagy az erősebb. Mert ki kell jutni Amerikába. Azért kell nyerni, mert mindenki azt mondja, hogy neked kell nyerni. Mert szeretnéd a szüleiddel közölni és megmutatni nekik, hogy igenis van értelme a játékkal foglalkozni! Ezek már mind külső dolgok, és úgy gondolom esetemben erről volt szó és ezek teljesen beszennyezték abban a 2*12 percben a gondolataim és végeredményében a koncentrációm.
   
   
3. Versenyzés underdog pozícióból: Ebben a döntőben nekem volt több vesztenivalóm, pontosan az előző eredményeim miatt. Redwing így azontúl, hogy ugyanabban a felállásban versenyzett, mint én a lipcsei LAN-on ( állítása szerint az én korábbi teljesítményem is hatással lehetett arra, hogy váltott ) annak egy sokkal agresszívabb formáját választotta. Általában a védekező mentalitás volt a "standard", semlegesben csak akkor játszottunk ha épp hátrányba voltunk, nem pedig végig az egész meccsen. Hazárdjáték volt ez részéről, ami ott és akkor bejött neki. 

Csalódottságomat csak tetézte, hogy végül a 26 000 USD összdíjazású versenyen, a seattle-i Qwest Fielden pontosan ugyanaz a Spanyol Delfin játszott döntőt, akit én pár héttel előtte online körülmények között épp egy utazástól fosztottam meg. Ez talán érzékelteti azt, hogy mennyire lett volna valós esélyem nemzetközi szinten is nagyot alkotni.

A sors elvett egy amerikai utat, azonban később adott egy európai és egy ázsiai kirándulást, ugyanis a rákövetkező két évben mindkétszer magyar selejtezőt nyertem, így 2008-ban Németországba utazhattam, míg 2009-ben ázsiai rendezés révén, a kínai Chengdu volt a világdöntő helyszíne.

Források:

https://prohardver.hu/hir/lanyok_a_kiberter_kifutojan.html
https://en.wikipedia.org/wiki/World_Cyber_Games
https://www.gamestar.hu/hir/wcg-selejtezo-szombaton-28443.html
https://www.youtube.com/watch?v=vRdIRfiBy6w